Névadónk

Deák Ferenc

(Söjtör, Zala vm., 1803, okt. 17. - Budapest, 1876. jan. 28.)
országgyűlési követ, igazságügyminiszter

1808 és 1854 között Kehidán lakott. Gimnáziumi tanulmányait többek között Keszthelyen és Nagykanizsán végezte, majd 1823-ban ügyvédi diplomát szerzett. 1824-től 1832-ig Zala megye fizetés nélküli alügyésze és árvaválasztmányának jegyzője volt. 1833-36-ban és 1839-40-ben ő képviselte Zalát a pozsonyi országgyűlésen. Az országgyűléseken az ellenzék egyik vezéreként elsősorban a jobbágyság helyzetének javításáért és a szólás, valamint a sajtószabadságért küzdött. 1841-43-ban európai színvonalú büntetőtörvénykönyv-tervezetet dolgozott ki. 1848 áprilisában a Batthyány-kormány igazságügyminiszterévé nevezték ki. 1848 őszétől a szentgróti választókerület képviselőjeként vett részt a pesti országgyűlésen. 1849-ben visszavonult a politizálástól, és az 1850-es években a passzív nemzeti ellenállás mintaképe lett. 1854-ben eladta birtokait, és Pestre költözött. Az 1861-es országgyűlés idején a felirati pártot vezette, majd 1865-től oroszlánrészt vállalt a kiegyezés előkészítésében. Az 1867-es kiegyezés után a "haza bölcse"-ként ünnepelték. Síremléke a budapesti Kerepesi úti temetőben áll.