Tavaszvárás komolyabb zenével

Bizet, Georges: C-dúr szimfónia (1855)

(I. Allegro vivo; II. Adagio; III. Allegro vivace; IV. Allegro vivace.)

Vezényel: Sir Neville Marriner

1855-ben, konzervatóriumi tanulmányainak idején komponálta Bizet egyetlen szimfóniáját; benne a tizenhét esztendős zeneszerző nagyszerű szakmai felkészültségről és ragyogó invencióról tett tanúságot. A szerző ezzel a művével elnyerte a rangos Római-díjat, amelynek révén három évet tölthetett Olaszország fővárosában. Természetesen megmutatkozik darabján a „tananyag": Mozart, Haydn, Beethoven, Rossini hatása, de meglepő módon közel áll Schubert zenéjéhez is, amit pedig - legalábbis a nagy szimfóniákat - Bizet nemigen ismerhetett. A lassú tétel oboán megjelenő főtémája még több ízben visszatér Bizet életművében (a Gyöngyhalászok című operában és Az arles-i lány című szvitben). De jellegzetes komponense marad Bizet stílusának a tétel keleties kódája is. A zárótétel már a Carmen csíráit hordozza magában.

Nino Rota: Romeo és Júlia (filmzene) (1968)

A drámairodalom egyik leghíresebb szerelmespárjának története több filmest is megihletett már, az egyik legsikerültebb és legnépszerűbb változat azonban Franco Zeffirelli 1968-as rendezése. A szerelmesek történetéhez Nino Rota komponált gyönyörű zenét.

A zongoratanulmányok elengedhetetlen anyaga az etűd (tanulmány): speciális kézügyesség-fejlesztő gyakorlat, amely egyúttal a zenei előadás alapelemeit is megkívánja a növendéktől.

A 19. század tengernyi etűdjéből hegyóriásként emelkedik ki Chopin etűdjeinek két sorozata, amelyek a technika legmagasabb fokán képzik tovább a zongoraművész jelöltet, és egyúttal zenei mondanivalójukban, kifejezési eszközeikben is a legmagasabb színvonalra emelik az előadásbeli követelményeket.

Fryderyk Chopin: Etűdök (1830; 1837

Az első sorozat etűd 1830 előtt keletkezett; nyomtatásban 1833-ban jelent meg, Liszt Ferencnek szóló ajánlással.

A felvétel 1927-ben készült, előadóművész: Wilhelm Backhaus.

TIZENKÉT ETŰD, op. 10

Az első sorozat két híres etűdje: az ötödik és a tizenkettedik etűd.

Az ötödik a hírhedt „feketebillentyűs" etűd, kötéltáncra emlékeztető, vérfagyasztó mutatvány, ugyanakkor - a hallgató számára - a magasban csilingelő hangzatfelbontások tündöklő pompája.

A tizenkettedik a sorozat második legnépszerűbb alkotása, Chopin saját nyilatkozata szerint, 1831-ben írta, Varsó elestének hírét véve. A „forradalmi etűd" Beethoven hatásának nyomait mutatja: az Appassionata és az utolsó c-moll szonáta (utóbbiból az első tétel befejező ütemei) rokon vonásai könnyűszerrel felfedezhetők rajta.

TIZENKÉT ETŰD, op. 25

Az etűdök második sorozata 1837-ben jelent meg, D'Agoult grófnőnek szóló ajánlással.Első darabja, a népszerű „hárfa-etűd" felbontott harmóniák lágy hullámzása.
A tizedik etűdben, a „pillangó" néven közismert Desz-dúr etűdben a bonyolult feladat megoldása a jobb kézre hárul.
A méltán híres „vihar-etűd" (tizenegyedik etűd) lassú bevezetéssel induló, kirobbanó szenvedélyű darab.

Csajkovszkij: Szerenád vonószenekarra, op. 48.(1880)

Vezényel: Rolla János

A rendkívül népszerű szerenádot 1880-ban írta Csajkovszkij, mint maga vallotta, „belső kényszernek engedve”, bemutatójára 1882 januárjában, Moszkvában került sor, hatalmas sikerrel: a valcert nyomban megismételtette a közönség.
A darab máig nem szűnő népszerűségét nyilván annak köszönheti, hogy szerzője a német romantika „bensőségét” és a francia zenekari muzsika kellemét sikeresen egyeztette össze az orosz népzene hangvételével.

Dvorák: E-dúr szerenád, op. 22. (1875)

Vezényel: Rolla János

Az1875-ben íródott E-dúr szerenádot, 1876-ban mutatták be a Prágai Filharmonikusok. Hangulata — a műfajnak megfelelően — vágyakozásból és vidámságból tevődik össze.
Öt rövid tétele közül az első — a szimfóniák nyitó tételéhez hasonlóan — a mű legjelentősebb gondolatait fejezi ki nyugodt menetű dallamosságával. A második a ciklikus formák hagyományos tánctétele, formáját tekintve menüett, azonban táncos jellegű muzsikájából is a szerenádzenék vágyakozó, epedő hangja csendül ki. A harmadik tétel scherzo, ez azonban már valódi tánczene. A negyedik tétel mély költői tartalmat hordoz, az éjszaka varázsos pillanatait énekli meg. Az ötödik tétellel féktelen vidámság hangján int búcsút a zeneszerző.

Benkő Dániel: Gitárszerenád

A cd-n olyan darabok gitárátiratai szólalnak meg, melyeket szerzőjük eredetileg más hangszerre (általában zongorára) vagy zenekarra komponált meg.
A cd első blokkjában Csajkovszkij, Liszt, Mendelssohn gitárátiratai is szerepelnek.
A romantikus magyar gitárdarabok egy része eredeti kompozíció vagy híres verbunkosok átiratai, ezek ihlették halhatatlan remekművek megírására Lisztet és Brahmsot,
Alig pár évtizeddel későbbi a cd következő blokkja: a bécsi (és a pesti) századforduló hangulatát idéző muzsikát hallhatunk.
A zenei kirándulást Tarréga örökzöld gitármuzsikája zárja.