Tóth Imrétől búcsúzunk

Tóth Imre (1966-2021)

Régi, hűséges és tehetséges munkatársunkat vesztettük el váratlanul, a koronavírus járvány következtében. Hirtelen halála megdöbbentett mindenkit, aki csak ismerte…55 évesen, ereje és alkotóereje teljében hagyott itt bennünket.

Imre Zalaegerszegen született, az édesapja katonatiszt volt. Itt járt általános iskolába és középiskolába is - a Zrínyi Miklós Gimnáziumban érettségizett. Egy évig a Társadalombiztosítási Igazgatóság tisztviselője volt; az ezután következő katonaság egyik sokat - bár nem mindig szívélyesen - emlegetett élménye volt, ami nem csoda, hiszen nem engedték leszerelni, csaknem két hónappal meghosszabbították a szolgálati idejét. A katonaság után a megyei könyvtárba jelentkezett dolgozni, és 1988. június 1-től az intézmény munkatársa lett. Bizonyára nem volt véletlen a választása, mert a gimnáziumban már elvégezte a könyvtár fakultációt – ez lett aztán a választott hivatása, melynek keretében továbbtanult: 1993-ban könyvtárasszisztens végzettséget, 1997-ben főiskolai, 1999-ben egyetemi diplomát szerzett. Ez utóbbit figyelembe véve került 2021-ben főkönyvtárosi munkakörbe.

Mindig az olvasókat szolgálta – ez nemcsak munkaköri beosztására, hanem a habitusára is igaznak bizonyult. Rendkívül tájékozott volt az irodalomban, főleg a kortárs alkotók, irányzatok tekintetében – maga is részese lett ennek a világnak, hiszen ifjúkorától nemcsak olvasóként, de szerzőként is megjelent az irodalmi palettán. 1985-ben, 19 évesen már olvashatók voltak a versei az Egerszegi Füzetek 2. számában; a József Attila Városi Könyvtárral együttműködő Zalaegerszegi Írókör tagjaként került ebbe a válogatásba. Publikált különféle irodalmi lapokban, válogatásokban; lassan kialakult sajátos költői világa, de elég hosszú idő telt el, míg végül 2004-ben napvilágot látott első verseskötete, a Nostradamus menyegzője. A Pannon Írók Társasága volt a fő mentora, az ő támogatásukkal jelent meg később több kötete, a Kert és más novellák 2015-ben és az Exit 2016-ban. Más kiadók is támogatták tevékenységét, pl. a Parnasszus kiadó 2009-ben jelentette meg a Lélek nulla foka című könyvét. A Kert és más novellák 2015-ben elnyerte a Magyar Írószövetség és a Canon cég digitális könyvnyomtatási pályázatának díját. Tagja volt a Magyar PEN CLUB-nak, a Szépírók Társaságának; 1999-től 2009-ig a Zalai Írók Egyesülete Zalaegerszegi Tagozatának vezetője, 2003-tól haláláig a Zalai Írók Egyesülete illetve jogutódja, a Pannon Írók Társasága titkára, a Pannon Tükör folyóirat munkatársa, rovatvezetője is volt.  2011-ben Zalai Príma Primissima díjra jelölték.

Könyvtárosi és irodalmi munkásságának összekapcsolódása a Deák+ kert irodalmi portál létrehozásában csúcsosodott ki. Ez az ő ötlete volt: egy olyan, a könyvtárunk honlapjához kapcsolódó portált sikerült létrehozni, amely lehetőséget biztosít a kortárs irodalom és a társművészetek számára a gyors, és nagy nyilvánosságot biztosító megjelenésre, legyen az vers, próza, értekezés, kritika, könyvismertetés…teret ad a helyi és az országosan ismert, vagy határainkon túl működő szerzőknek egyaránt. Az ő kapcsolatrendszere, ismertsége sokat jelentett a portál sikeres működésében.

A járványos helyzet nem tett jót sem az irodalmi életnek, sem a társművészeteknek, és visszaszorította a könyvtárak aktivitását is. Imre, aki korábban lelkesen szervezte az irodalmi rendezvényeket, nehezen viselte a fokozódó veszélyhelyzetet, ha tehette, otthonába húzódott - a vírus azonban utánament, hatalmába kerítette és végül legyőzte. Megszakadt egy szépen kiteljesedő költői, könyvtárosi pálya. Imre látta, sejtette a véget, bár nyilván nem ilyennek képzelte; ahogy Turbuly Lilla írta: „A világvége-sejtelem költője volt. Vagy inkább a világvége-bizonyosságé. Egy kiürült múltvárosé és a mai Egerszegé.”

Alakja emlékeinkben él tovább: látjuk a szemüvegét megvillanni az olvasószolgálati asztal mögött, halljuk, ahogy a régi olvasótermünkben legyezi magát és mondogatja: ”… fú de meleg van…, már megint befűtöttek…”, élvezzük fanyar, szellemes megjegyzéseit; minden könyvtári szegletben ott van az emléke…


                                                                                                                                 Kiss Gábor
 
 

címkék: